A multimédia egyik nagyon látványos részét alkotják a mozgó, animáló részek. Ezek azok, amik nagyon sokat tudnak segíteni akár az oktatás során, akár a szórakoztatásban, hiszen a vizuális élményeket dolgozzuk föl és jegyezzük meg legtöbbször és a legkönnyebben.
A mozgás alkalmazása viszont valamivel több erõforrást kíván, mint az eddig említettek - a hang vagy a kép -, mivel azokat rendszerint összefoglalja.
Az elsõ és kézenfekvõ mozgó multimédia adatunk természetesen a mozgókép lehet. Ebbõl már némi ízelítõt kaptunk a képek között, hiszen a GIF formátum is támogatta - igaz, kezdetleges eszközökkel - az animáció megvalósítását.
Ennél jóval több és profibb formátum terjedt el. Itt már szinte kivétel nélkül az adatvesztéses tömörítést alkalmazták, hiszen a mozgókép - még kis felbontásban is - nagyon sok adatot jelent, és ehhez még társul a hangsáv is, amelyet párhuzamosan, a képpel lehetõleg szinkronizálva kell lejátszani.
A mozgóképtömörítés általánosan elfogadott lényege az, hogy léteznek
A Windows már a kezdeteknél igyekezett valamilyen támogatást nyújtani a mozgóképekhez, így a Microsoft-os AVI formátum számít az egyik legismertebb formátumnak, ám az MPEG (Moving Pictures Experts Group) jóval tömörebb fileokat eredményez ugyanannál a képanyagnál is.
Az MPEG mûködése
alapelveiben hasonlít a JPEG formátuméhoz, vagyis
a tömörítés során itt is kisméretû
képblokkokra osztjuk a képet. Itt a tömörítés
viszont az egymást követõ képkockákban
a kis blokkok ismétlõdésén alapul.
(Képzeljük csak
el, hogy van öt folyamatos képkockánk. Ezeket egymás
mögé helyezve és a képkockák csak egy
darabját vizsgálva elõfordulhat, hogy az a részlet
az
öt képkocka mindegyikében ugyanaz. Ekkor ezt a redundanciát
máris megszüntethetjük, és ezt a technikát
a képkockák többi részletére is alkalmazhatjuk,
hol több, hol kevesebb sikerrel. Ezt a technikát alkalmazva
egy rendkívül tömör, az eredetihez képest
nagyjából 26-szor kisebb MPEG állomány születik).
Az MPEG annyira bevált szabvány lett, hogy a kábeltelevíziós adásokat is MPEG formátumban közvetítik: az adást a készítõ cég egy távoli mûholdra "lövi fel" MPEG-be átalakítva (Magyarország a valahol Észak - Afrika felett levõ Amos mûholdat használja). Onnan csak 2 méteres vagy nagyobb átmérõjû parabolaantennákkal lehet fogni a digitális adást, amelyet aztán a helyi kábeltársaság célszámítógépe dekódol, majd küldi a városi hálózatra, immár nézhetõ formában. Ez egy közepes költségvetésû módszer arra, hogy ne lehessen befogni a fizetõs csatornákat otthoni eszközökkel, bár Nyugat - Európában már kezd egyre jobban terjedni a digitális mûholdvevõk családja.
Szintén elterjedt még az Apple által kifejlesztett QuickTime Movie (MOV) formátum, és érdemes még említeni a napjainkban elterjedõ VIVO-t is.
A VIVO-t sokan használják videofilmek csereberélésére, ugyanis átlagosan 120-180MB-ban egy teljes hosszúságú (másfél órás) film rögzíthetõ hanggal együtt, és teljes méretû képernyõre nagyítva Windows alatt le is játszható. Ehhez már egy Pentium 166MMX és 16MB RAM is elegendõ, de a nagyobb gép illetve több memória itt is jobb minõséget, folyamatosabb lejátszást eredményez.
A mozgóképeket
szinte mindig csak illusztrációként találjuk
meg a multimédia CD-ken, mivel a fejlesztõk legtöbbször
nem a legtömörebb formátumot alkalmazzák (pl. MPEG
vagy VIVO), hanem azt, amit a Windows is támogat (AVI), azért,
hogy ne kelljen foglalkozniuk külön a program lejátszórészének
megírásával.
Ez sajnos ahhoz vezet, hogy
jóval kevesebb video adatot találunk a CD - ken, mint amennyit
fel lehetne tenni némi többletmunkával.
Természetesen a videoformátumoknak
is megkerült a maguk streaming media-s megfelelõje (a streaming
média bõvebb magyarázata a hangok magyarázatánál
szerepel).
Emlékeztetõül:
a streaming media jellegû adatokat az Internetrõl való
letöltés közben hallgathatjuk/nézhetjük.
Mivel a mozgókép továbbítása még nagyobb sávszélességet igényel, mint a hangoké, ezért aztán itt is ki kellett dolgozni a minõségvesztési lehetõséget a streaming media lehetõségéhez. A mozgóképeknél legegyszerûbb a felbontáson spórolni, mivel a kisebb felbontással nagyon sok helyet megtakaríthatunk.
Az Internetnél idõzve nem hagyhatjuk figyelmen kívül az internetes igények által létrehozott internetes multimédiát sem. Ennek a mai legjobb, és világszerte kedvelt képviselõje Macromedia által fejlesztett ShockWave formátum. Ennek használatához le kell töltenünk az Internetrõl a Macromedia Flash nevû programot, amely beépül az általunk használt böngészõbe, és onnantól kezdve átveszi a ShockWave-et használó oldalak kezelését.
A Macromedia fejlesztõi nagyon sok újítást vezettek be. A ShockWave fileokban különbözõ objektumok vagy egységek vannak (ezeket lehetnek szövegek, képek, ábrák, animációk, illetve hangok), amelyek a felhasználó minden egyes mozdulatára változhatnak, reagálhatnak, ami olyan mozgalmas és hatásos homepage-eket eredményez, amelyet eddig csak nagyon nagy méretben lehetett volna megvalósítani, s emiatt nem is volt érdemes belefogni.
A képek és a
hangok tömörítve kerülnek tárolásra,
míg a szövegek és az ábrák a fõ
adataikkal jelennek meg. Ha ShockWave-ben fejlesztünk, pl. egy vörös
négyzetet nem kell relatíve nagy méretû bitképként
tárolnunk (ld. GIF vagy JPEG), hanem ábraként is létrehozhatjuk
- ekkor a négy sarokponton és a színen kívül
mást nem is fogunk tárolni, ami pontosan ugyanazt fogja eredményezni,
mint a bittérkép, de összesen 5-10 byteon ábrázolva.
Egy szövegnek is csak
a tartalma és a felhasznált betûk formája szerepel
egy SWF fileban, ami lehetõvé teszi, hogy bármilyen
betûtípust alkalmazzunk, de a legtakarékosabb megoldás
is egyben.
A ShockWave támogat rengeteg speciális effektet, pl. átméretezés, formák egymásba alakítása, vagy színátmenetek. A támogatás miatt elegendõ a ShockWave szerkesztõjében megmondani, hogy egy effektre mikor és hol van szükség, ez fileban recept-szerûen leírásra kerül, és a böngészõben levõ plug-in fogja ezt a bizonyos receptet elolvasni és végrehajtani. Így a látvány maximális hatást érhet el, a méret pedig rendkívül kicsi maradt.
Ha a ShockWave-ben fejlesztõk ki tudják illetve ki akarják használni az elõttük levõ lehetõségeket, akkor eddig - méretbeli korlátok miatt - elérhetetlen, látványos animációkat és effekteket pár tíz kb-nyi méretben valósíthatnak meg, alkalmazva vele együtt akár az összes többi Internetes technikát is (kapcsolatok más homepagekhez, keresések, programok futtatása, stb.)
Példák ShockWave-oldalakra:
http://www.flashfilmfestival.com
http://www.westel.hu (kezdõoldal)
http://www.futureco.hu/flash/
http://www.macromedia.com/software/flash/gallery/collection/