Mivel számítógépekkel dolgozunk, és szinte minden egyes számítógép más és más eszközökkel van felszerelve, ezért elindult már a "multimédiás" korszak kezdetén egy egységesítõ törekvés - ilyen módon ugyanis megállapítható, hogy egy gépnek mit kell tudnia ahhoz, hogy egy - egy multimédiás programot megfelelõen futtathasson. Így születtek meg az MPC I és MPC II szabványok, amelyek mai szemmel nézve már természetesen elavultak, de tartalmaztak minden olyan feltételt, amit egy akkor multimédiás számítógépnek tudnia kellett (a rövidítés is ebbõl származik, Multimedia PC).

Ma már szinte minden új számítógép alkalmas multimédiára, hiszen alapszabvánnyá vált az SVGA videókártyák használata, valamint a hangkártyák és ugyanígy CD meghajtók is nagyon olcsóak lettek. Mindezekre igaz ugyan az is, hogy a legkorszerûbb modellek ma is drágának számítanak, de erre már nincs szükség a multimédia szempontjait figyelembe véve.

A multimédia tehát hang, valamint kép illetve mozgókép együttese.

A multimédiás programok szinte kizárólag CD lemezen jelennek meg (esetenként több CD-n is), mivel az említett hang- és képinformációk rendkívül sok lemezterületet igényelnének.
Természetesen az adatok rendszerint valamilyen tömörített formában kerülnek a CD-re, egyrészt azért, mert így több adat fér fel a CD lemezre, másrészt pedig azért, mert így kevesebb adatot kell olvasni, és erre még a lassabb CD meghajtók is képesek.

A multimédiás programok
   - oktató, vagy
    - szórakoztató
céllal jönnek létre.

Az oktató célúak között találunk olyan, eleve oktatásra létrejött programokat is, amelyek kurzus-szerûen adják át az információkat (például nyelvi oktatóprogramok, vagy valamilyen tantárggyal, szakterülettel foglalkozó programok), de léteznek lexikális jellegû programok is, amelyekben elsõsorban az információ megkereshetõsége az elsõdleges szempont (például különbözõ értelmezõ szótárak, ismeretterjesztõ jellegû lexikonok (állatvilágról, technikáról, stb)).

A szórakoztató jellegû multimédia közé sorolhatjuk a játékokat, hiszen gyakorlatilag minden jegyet magukon viselnek, amit egy multimédiás programnak kell, néha többet is azoknál.

Nem szabad azonban megragadnunk a klasszikus értelemben vett multimédiás megvalósításnál, hiszen az Internet elterjedésével már létezik az Internetes multimédia fogalma is.
Az Interneten megvan a lehetõség arra is, hogy az adatokat folyamatosan frissítsük, bõvítsük, így sokkal rugalmasabb tudásbázis építhetõ fel.
Az Interneten is léteznek mindazok a multimédiás elemek, amiket megszokhattunk egy számítógépen, sõt, ezen túl is lépnek.

Amirõl még feltétlenül szólnunk kell, az egy, a multimédia alapjait képzõ fogalom, az interaktivitás.
Az interaktivitás magyarázata igen egyszerû - ez a fogalom mindössze annyit takar, hogy a számítógép a felhasználó utasításai alapján cselekszik, ami általában persze el is várható. Ami miatt számunkra ez mégis olyan fontossá válik, az az, hogy a felhasználó aktív részt vállal a program futása közben, vagyis a program nem halad tovább, ha õ nem cselekszik.

Emiatt például az oktatási célú multimédiás programok sokkal hatékonyabbak, mint egy hétköznapi iskolai óra vagy akár egy könyv, hiszen itt nem egyoldalú a közlés, hanem a felhasználó (vagy tanuló) bevonásával, közösen haladnak elõre az anyaggal. A tanárok egyik fõ problémáját, a figyelem felkeltését illetve fenntartását ilyen módon az interaktivitás automatikusan megszünteti.

Így már ismerjük a multimédia alapjait, nézzük meg mindennek az iskolai vonatkozását is!

home - prev - next